Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

 

REIKI
Gyógyító életenergia

A reiki az egyik legkönnyebben megtapasztalható, nem csak a spirituális utat taposók számára hozzáférhetõ, egyetemes gyógyító energia. Valamennyien ezzel az Életerõvel születünk, mivel ez maga az Élet energiája.
A japán reiki szó egyszerû jelentése: az Univerzális Életerõ Használata”. REI, mint „szellem, lélek, természetfölötti, csodás, isteni, éteri lény”, és a KI, mint „spirituális energia, vitális energia, életerõ, az élet energiája”.
Kimeríthetetlen forrás, lényege, hogy a világegyetem gyógyító energiáit tudatosan magunkba áramoltatjuk, s szükség esetén közvetítjük egy másik élõlénynek.
Az energia kívülrõl érkezik, a reikit a gyógyító egy tiszta, nyitott csatornán hívja le. A kezelt személy úgy jut plusz energiához, hogy semmit sem vesz át a kezelõ személyes energiájából. Elõnye, hogy nem szükséges személyes kapcsolat, hiszen a gyógyító erõt nem csak közvetlenül, hanem a fizikai távolba sugározva is átadhatjuk.
Az univerzális életerõ mûködtetésével közelebb kerülhetünk belsõ lényegünkhöz, idõvel érthetõvé válik a kozmikus rendben elfoglalt helyünk. Megérthetjük, hogyan mûködünk, és bajainkra miért nem találunk megoldást a fizikai világ lehetõségei között.


RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

 

"(L)ÉLEKMESE

 

 Élt egyszer egy (l)élek a hatalmas, tágas EGYSÉG BIRODALMÁBAN.

Megbonthatatlan nyugalomban, a feloldottság állapotában minden figyelme a lebegés kellemes kábulatára irányult. Körülölelte a meleg csend, mely békét és biztonságot jelentett. Élte folyton-folyt életét, ringott a hullámmal, mely néha a hátára vette, majd óvatosan letette.

Minden, amit érzett, egyetlen szóval fejezhető ki: JÓ.

Vajon értette az egyszem (l)élek, mi az a béke, amit érez? Tudott valamit a biztonságról?

Tette a dolgát, mikor úgy érezte, tenni kell. Nem voltak rossz napjai, mert minden úgy zajlott, ahogy a Birodalom egysége megkívánta.

Feladatul kapta, hogy figyelje a hullámokat, és működjön együtt.

Boldogan tette, hisz nem ismert semmi MÁST, ami ezen kívül létezett volna. Lágyan ringott öröktől fogva, mert az egyetlen, ami saját tudatát életben tartotta, a közösséghez tartozás élménye volt.

„Tudom, hogy EGYSÉG vagyok, Isten teremtő akarata.” – ilyeneket gondolt. Meg néha azt is: „nincs rajtam kívül semmi MÁS, mert minden, amit tapasztalok, ugyanolyan, mint én.”

A kicsi (l)élek nem érzékelt semmit magán kívül, mert minden éppen úgy működött, ahogy elképzelte, ahogy akarta. Ha minden egyformán békés, harmonikus, akkor nincs semmi, ami másmilyen lenne. Nincs semmi, ami külön választaná őt. Mert nincs mitől.

Ilyen gondolatok kavarogtak benne időnként.

Tetszett a (l)éleknek ez a létforma, újra és újra megállapította: „Bizony, ez így nagyon jó.” Saját létezésének tudata tökéletesen kielégítette.

 

Az Egység Birodalma kiválóan működött.

Tetszett a hullámzás hősünknek, de egyre unalmasabbá váltak mindennapjai. A lebegés céltalanná kezdett válni, mert nem volt se eleje, se vége. Az egyszem (l)élek pedig szórakozást keresett..."

 

"TESTNEK LELKE, VAGY LÉLEKNEK TESTE?

 

-  Kérdezz.

- Tessék? – rezzensz össze az ismeretlen, de határozott hang hallatán.

-  Kérdezz bátran, csak akkor haladsz előre, ha vannak kérdéseid. Kérdezni tudni kell. Akinek nincsenek dilemmái, az anyag foglya.

Nem teljesen tiszta, mi történik éppen, de mivel nincs jobb dolgod, hagyod.

-   Miről kérdezzek? – veted oda, mert kíváncsiságod nem enged.

-   Kérdezd meg, amit tudni szeretnél.

Na jó, ez elég vicces, kellene néhány nyerőszám, suhan át agyadon, de valahogy érzed, itt valami másról van szó, itt most valami történik.

Bőrödön végigfutó borzongás jelez. Jelenlétben vagy. És már suhannak is a gondolatok.

-  Azt gondolod, nem vagy egyedül. Látogatód van, valaki eljött hozzád a tágas univerzumból, letekintett rád, kicsinyke létezőre. Méltónak talált a figyelemre. Ezt gondolod.

-  Vagy azt, hogy nem vagyok egészen normális. – ráncolod homlokod.

Sokat agyaltál már mindazon, ami körülvesz. S ahogy hallod, épp az a baj, hogy „agyaltál”, vagyis aggyal gondolkodtál. Ahelyett, hogy a jelenlétet érzékelted volna. Önmagad jelenlétét. Mert mindig másokra figyelsz. Mindent rajtad kívülállónak érzékelsz. Mi lenne, ha itt hagynád az agyalást, a fizikai világban.

-  És?

-  És kerülj pár méterrel magasabbra, ott pedig gondolkodj a szíveddel.

Végképp nem vagyok normális, véled, szíveddel érzel, szemeddel látsz. Gondolkodni pedig…

-  Fékezz kicsit. – hallod ismét a belső hangot. A világ történései azért oly elrettentők, mert magadon kívülinek érzékeled azokat. Amint egy kicsit magasabbra emelkedsz, tisztán láthatóvá válnak az egyes sorsok/életjátékok összefüggései. Látod, amint Jani bácsi fájdalmasan nyöszörög az ágyában, de Juli néni nem hallja, mert a szomszéd asszonnyal pletykál a kapuban. Ha megtehetnéd, szólnál neki, hogy iparkodjon befelé, mert drága párjának nagy szüksége lenne most rá? De nem teszed, mert nem tudsz erről semmit. Jani bácsi pedig egyre rosszabb állapotba kerül, s mire Juli néni nagy nehezen leválik a szószátyár Mariskáról, férje miatt már sürgős hívást kell intéznie a mentők felé.

-  Ki látja ezt a helyzetet? Vagy inkább ki érzi? Kinek a dolga érezni?

-  Ezek már jó kérdések. – hallod, és érzed, közeledsz valami belső, felső, megfoghatatlan felé.

-  Ha Juli néni tudná, hogy a pletyka leginkább ártalmas arra is, aki mondja, és arra is, akiről szól, bizonyára nem tenné. – mondod.

-  Ez is egy jó meglátás, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ha Juli néni rá lenne hangolódva isteni énjére, melyben ott rezeg Jani bácsi is, egyszerűen megérezné, hogy be kell mennie a szobába.

-  Ennyi az egész? – csodálkozol a válaszon.

-  Kevésnek tűnik?

Egy határozott gondolat szárnyára ülsz, és most, ebben a pillanatban fölé emelkedsz a valóságnak. Láthatatlan erők vonzanak és taszítanak, nem látsz semmit, de érzed, nem, nem földi érzékeiddel, valami belső, megmagyarázhatatlan bizsergéssel, hogy jó az, amit éppen teszel. Ráülsz a fizikai világ sűrű rétegére egy másikban, mely felette áll. Itt nem csak látod a fizikai formákat, az embereket, a tárgyakat, a tájakat, a fényeket, színeket, de érzed is a mozgás okozta rezzenéseket, összehúzódásokat és tágulásokat, érzed a fizikai fájdalmakat és örömöket. Valami kapcsolódásféle, gondolod magadban, és lényegében meg is riadhatnál, ha nem magad akartad volna e utazást.

- Szóval utazom? – nyílik tágra szemed, és egyre nő benned a kíváncsiság.  

- Haladsz magasabb dimenziók felé. Ne keress racionális magyarázatokat, itt nem fogsz találni. Az okok és okozatok egymásba fonódnak, előbb tapasztalod a következményt, mint hogy okát tudhatnád. Kérdezz bátran." 

 

 

"MI AZ, HOGY REIKIDO

 

Az a helyzet, hogy a magyarázat mindig sekélyes. Ha valami magasztosat akarunk szavakba önteni, csak lehatároljuk a lényeget önmagától, mert formába öntjük azt, amit nem lehet.

Nem a fogalmi megfelelőjére szeretnék hangsúlyt fektetni, hanem a módszerre, ahogy megtapasztalható.

És, amint megtapasztalod, tudni fogod, mi ez.

Reikido annyit jelent, mint az egyetemes életerő útján járni.

§ Meglehet, hogy fizikai szinten hoz változást, vagyis rendeződnek egészségügyi gondjaid. Ha kiújulnak, ismét „előveszed” reiki tudományod, használod, és ismét elmúlik. Aztán ciklikusan újra és újra, ha ez így megfelel.

Ha nem elég, úgy is tovább keresel.

§ Az is meglehet, hogy érzelmi problémáid, kapcsolataid rendezésében lesz segítségedre. Talán bizonyos helyzeteket másként értékelsz, elfogadóbbá válsz, több szeretetet tudsz majd adni. Amint az érzelmi probléma ismét ugrálni kezd hasadon, ismét „alkalmazod” a reikit, és megint rend lesz. Egy időre.

§ De még az is meglehet, hogy megtalálod benne az ősigazságot, hogy szellemi ősenergiából vagyunk, és létezésünk oka a szeretet minden létező formájának megélése, megtapasztalása. Felismered a reiki által, ki vagy. Ki az, ki odabentről mozgatja kezed, ki, vagy mi csűri-csavarja gondolataid, és ki, vagy mi ad töltést érzelmeidnek. Mert, egy bizonyos szint után elvész a logikus magyarázat, nem található válasz az anyagban. Mert végső soron nem létezik olyasmi, mint anyag.

A legmagasabb szinten járunk, mely emberi ésszel még fogható. És rájössz, bármilyen énvédő páncél takar, érdes vagy, mint egy dörzsi szivacs, minden kis gonoszkodás saját belső önmagad, gyermeki lényedet óvja. A gyermeki lény pedig nem vágyik semmi másra, mint hogy szeressék. Úgy, ahogy van. Változtatási szándék nélkül.

E harmadik út kapcsán pedig egyszer csak azt veszed észre, „nahát, én mindenkit szeretek, nekem minden így jó, ahogy van, éppen itt és éppen így érzem jól magam, és milyen érdekes, nincsenek számottevő betegségeim…” . Amint elérted ezt az állapotot (felismerted, ki vagy), az élet is felismeri benned önmagát, és mivel az élet a szeretetből gyökerezik, elkezded megkapni mindazt, amire szükséged van. Nem többet, de nem is kevesebbet.

Nem egyszerű eme állapot megtalálása, a mindennapok tapasztalata ezt mondatja. Mert nem lehet elmondani, megértetni, csak megérteni. Vagyis, teljesen felesleges erőltetni, erőszakkal téríteni, meg kell várni, hogy magadtól találj rá. Szándékot fejezz ki.

Ez a szándék a reiki."

 

 

"REIKI FOKOZATAI

 

Miért vannak fokozatai a reikinek?

Nem a reikinek van szüksége a fokozatosságra, hanem nekünk.

Ha sokkal tudatosabb és felelősségteljesebb életet élnénk (kapnánk útravalóul szüleinktől), talán nem lenne lényeges a szintről szintre való lépegetés, mert a tanfolyamok során átvett ismeretanyagot könnyedén be tudnánk illeszteni mindennapjainkba.

Vélhetően, sokak előtt nyílt titok, hogy amit a reiki tanít, az az isteni tudatosság útja. Ilyen módon pedig az sem okoz mindenkinek nehézséget, hogy életébe beillessze, azaz élje is azt, amit itt megtanul.

Az ismeretek elsajátítása nem bonyolult tanulnivaló. Nem is igényel többet, mint – szintenként – egy hétvégét.

Ha cinikus mosolyra húzza ezen valaki  a száját, csak olvassa tovább, amit mondani akarok.

A reiki ismeretanyaga nem tölt meg vastag tankönyveket. Tudod, miért nem? Mert nem olyasmi, amit tanulni kellene. A reiki felnyitja a szemed a szellemi törvények működésére, a dolgod csupán annyi, hogy mindezt megfigyeld, észrevedd mindennapjaid forgatagában. Hiszen ezzel van tele minden.

Ahogy beszélsz, ahogy kérdezel, amilyen erkölcsi alapokon ténykedsz, segítesz, vagy nem segítesz, türelmes vagy, vagy bepörögsz…

A reiki tanfolyam csupán a kapu. A lehetősége annak, hogy a tanfolyami nap végén megkapott behangolással rálépj a gyakorlók útjára, s válj idővel igazi beavatottá.

Senki nem avathat be mást, mindenki csak önmagát. Azzal, ahogy él – lényegében a reiki behangolás nélkül is.

Formailag természetesen a reiki tanár dolga a szertartás lebonyolítása, a behangolást ő végzi. Azonban, sosem attól leszel reikis, hogy behangoltak. Ha nem gyakorlod, nem éled a megtanultakat, nem végzel energiaátadást (először önmagadnak), akkor csak a lehetőség vibrál körülötted, akár hosszú-hosszú évekig is.

Ettől még nem leszel más, nem lesznek különleges képességeid." 

 

 "CSAKRA TISZTÍTÁS

Domestos-szal, vagy hypoval?- kérded. Maradjunk inkább az ecetnél, de nagy valószínűséggel esetünkben még az sem segít.

 

Inkább jöjjön egy újabb mese.

-  Olyan pocsékul érzem magam! – hallod morogni a rekedtre köszörült hangot.

-  Mi baj? – kérded kedvesen.

-  Mibaj, mibaj, csak baj van…lapátra tettek, volt, de már nincs munkahelyem. Elfogyott a megtakarításunk, veszélyben az otthonunk, el kellett adnom az autónkat is. - a vörös vibrálás fejfájássá formálódva kongatja belülről koponyád.

-  Szóval oda a biztonságod… – állapítod meg nemes egyszerűséggel, a sajnálat legkisebb jele nélkül. A szükségletek kielégítésének hiánya erős ragasztó a földi világhoz.

--------------------

- Nagyon rosszul vagyok! – a hang érces, keményen koppanó.

- Hát, veled mi a gond? – fordulsz a narancs fényű felvillanás felé tágra nyílt szemekkel.

- Olyan boldogtalan vagyok! Kikopott minden öröm az életemből. Eltűntek az izgalmak, nem tudok egy jót enni, elfogytak a  lélekszabadító szerelmeskedések, rosszul is alszom, és különben is, hogy nézek ki…!

-  Szegény…- gondolod magadban, de nem mondod, hiába sajnálnád, csak magad szomorítanád. Hangosan ennyit:

-  Szóval odavesztek a testi élvezetek…

-----------------------

-  Vészesen fogy az erőm, mi lesz így velem! - a hang inkább nyafogásra emlékeztet, fel is kapod fejed, mert oly idegenül cseng.

-   Ácsi, ne hagyd magad, az erő központi kérdés, miért engeded, hogy sugárzó fényed eltompuljon? – nézel a piszkos sárga színben forrongó, de inkább halódó fénynyalábra.

-   Elveszett a birodalmam, nincs hatalmam önmagam felett sem, át kellett adnom az irányítást. Nincs mese, mert itt a vége.

-   Szóval hiányzik a jó öreg önkontroll…

---------------------

-   Ó jaj, de szomorú vagyok! – fájdalom cseng e szavakból, keresed, ki kesergeti magát ily búsan.

-   Szerettem, de megbántottak. Visszabántottam, s most egyre pattannak el a baráti szálak szoros kötelékei. Magányossá válok, emiatt pedig még haragosabbá. Hát nem szeret engem senkiiiii…? – a szó messze visszhangzik a távolba, s csak figyeled, ahogy a zöld pulzálás oktalanul hagyja elveszni minden életerejét.

-   Kialudt a szeretet lángja? Csak, meg kellene bocsátanod. Előbb önmagadnak. Légy bátor, s ne félj! – mondod szelíden

----------------------

-  Khm, khm…

-  ?

-  Nem jön ki hang… a torkomon…- erős nyeldeklések, köhécselések zaja üti meg füled.

-  Hova lettek ékes szónoklataid? – csodálkozol az égkék színű fényáradat csúnya szürkülése láttán.

-  Sok a hazugság, becsapnak, sosem tudom, kihez legyek őszinte. Zavar támadt idebent, alkotói válságomat élem, nem tudok már énekelni, nincsenek bölcs gondolataim, kinek is tanítanék, inkább befogom a szám, mert ugyanolyan hazuggá nem válhatok.

-  Kommunikációs gátak épültek, értem. – és valójában nem érted, mert a világ összes nehézsége épp arra buzdít, szólalj meg, ne légy néma!

-----------------------

-  Nem tudom, nem érzem, nem látom, nem hallom…- tisztán szól a panaszos hang, inkább várakozással, mint haraggal teli. – most nem megy, de bizonyára fog, csak még valami akadályoz. Mit gondolsz? – kérdi, ami jó jel, mert jajgatás helyett a jövőbe vetett bizalom árad belőle, habár a múlt árnyai is bőszen feketítik.

-  Pompás sötétkékbe öltözött lényed oly piszkossá vált. – állapítod meg józanul, nem sok kímélettel.

-  Az égi rend bizonyára mindent helyrehoz – hallod a szintén higgadt szavakat.

-  A belső látás/hallás hiánya komoly fogyatékosság a mai ember számára. – veted oda azzal a felsőbb tudással, mellyel nem szoktunk dobálózni.

--------------------------

-  Hol lakik, ha van egyáltalán? – cseng egy dallamos hang a tér minden szeglete felé. A kérdés inkább kíváncsi, mint csalódott, de ha közelebb mész, észreveszed, könnycseppek száradnak a kedves arcon.

-  Hittem, hogy vezeti a kezem. – hallod a bátortalan hangot. – Bíztam abban, hogy sosem hagy magamra, mindig előttem sepri az utat, nehogy gödörbe lépjek. – a bíbor színű fényár sötétlilára kormolódik a csalódások füstjében.

-   Lehet, csak rossz helyen keresed. – csúszik ki szádon a kézenfekvő gondolat, de nem akarsz megbántani, ezért gyorsan hozzáteszed: Kintről várod a segítséget, pedig eddig is benned volt."

 

Mosolyod simogat, bátorít, rosszkedvet feledtet, erőt önt, szeretettel ölel.

Szeretettel ölel…

A színek sodrása, felvillanása, egymásba fonódása a szeretet ölelésének következménye. A színek áradása formál fénytestté, egységes fényküldötté.

Ha a szeretetnek nem vetsz gátat, ha akadály nélkül áramlik lényedben, gondolataidban, érzéseidben, a fények tisztán csillognak. A csakrák, melyek a fények áramlásának útvonalai, az egészség zálogai.

Addig, míg a csakrapontokon blokkokat képzünk (lelki gátakat), az energia nem áramlik szabadon, egészségünk és boldogságunk hiányos marad.

Tudjuk, nem létezik tökéletes egészség, az emberlét mindig gondoktól terhes. Nem is az a lényeg, hogy mániásan taszítsunk minden negatív élményt, hanem, hogy azt, amit kapunk, a lehető legtöbb szeretettel tudjuk átölelni. A legrosszabb helyzeteket is.

A csakrák elkoszolódtak, színük elszürkült, fényüket veszítették. 

A tisztítás belső alkímia által lehetséges, melynek számtalan formáját találod, ha egyáltalán keresed.

 

Könyvrendelés

 

vissza a "könyveim" menüre