Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

 

ÉLET, HALÁL, KARMA
Az élet-, és a meghalás mûvészete

Az élet dicsérete a teremtõi terv megvalósítása.
Az élet sosem ismételhetõ, a pillanat sosem visszahozható, de a következményei kijavíthatók.
A teremtõi akarat célja, hogy ráébresszen igazi valóságodra, szellemi lényegedre. Istennek terve van veled, ezért bárhova vetõdsz, bárhogy élsz, sosem engedi el a kezed. Elõbb-utóbb mindenki megérzi az erõt, mely lelkét az ég felé húzza, mintha rezegni kezdenének a szellemi kötelék láncszemei közted és a felsõbb éned között.
Van-e élet a halál után, vagy az élet csak valaminek a kezdete, esetleg a folytatása?
Isten egykedvû. Se nem rossz, se nem jó. Mindig ugyanolyan. Megoldás lehet, ha bölcs szellemi magasságból szemléled saját mindennapi világod. A bölcs elfogadja, hogy minden, amit tapasztal, úgy van jól, nem ítélkezik semmi és senki fölött, mert az ítélkezés elválaszt, letéteti a voksot valamelyik oldal mellett. Ez pedig a megosztottságot erõsíti.
És az ördög máris nyerõre áll.


RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

 

AZ ÉLET DICSÉRETE

 

 

"Meleg csend. Fényesség. Szétterjedés. Egybefonódás.

Vágyakozás, majd elhatározás.

Örvénylés. Egyre gyorsuló áramlás. Fényvesztés.

Zsugorodás és fájdalom.

Szürke félhomály, szűk-ség.

Várakozás.

Fokozatos növekvés, óvatos kiterjedés. Tervkészítés.

Sürgető kíváncsiság.

Kilökődés.

Megszületés.

Lélekhajód megérkezett, a Földön vagy."

---- XXXX ----

 

"Az élet dicsérete a legfőbb feladatunk.

Ez a keresés célja.

Emlékezz…emlékezz…

Mire is kellene, kérded kíváncsian, de már sokkal több bátorsággal.

Az emlékképeket nem agyad tárolja, mert a tapasztalás nincs benne. Agyad csak ennek az életednek emlékeit őrzi, mint fizikai közvetítő szerv, felsőbb információt transzformáló szerepkörrel.

A honnan jövök kérdésre csak lelked tud választ adni."

----   xxxx   ----

 

KARMA, AVAGY KÖVETKEZMÉNY

 

"A karma törvénye majdhogynem kibogozhatatlan feladatsorokat állít eléd. Ez a kibogozhatatlanság érzés szüli a vágyat a konkrét ismeretek után. Mert, ha tudnám, miért lettem ilyen szerencsétlen! Ha tudnám, miért kerültem ebbe a családba, ebbe a társadalmi osztályba, és főleg, miért kellett ez a női test…! Valami baj volt a családi kapcsolataimmal? Nem tudtam megbecsülni sikereimet? Férfiként nem voltam elég figyelmes a nőkkel?

A karma azokat a körülményeket állítja eléd, melyekben bizonyíthatod istenemberi léted. Lehetőséget kínál a nehéz körülmények alázatos elfogadására, s a megfelelő tettek végrehajtására.

Ha úgy gondolsz életedre, mint egy nagy feladatra, nem pedig egy véletlen szerencsétlenségre, hamarabb megtalálod saját jelzőrendszereid.

Istennek mindenkivel terve van, leginkább az, hogy magához vezessen.

Szeretetben teremtett, szeretetre. Minden embert csodálatos létezőként.

Mi lenne, ha azt mondanám, legbölcsebb, ha nem kutatod, milyen korábbi életesemények miatt ilyen ragadós-kínkeserves ez a mostani. Egyrészt, mert aki eléggé tudatos, annak már nem is lehet annyira kínkeserves, másrészt tudod, a válasz az lesz, fogadd el jelenlegi életed, így teljesíts, mert ezt kell átélned.

Ha kevésbé vagy tudatos, talán megnyugszol kicsit kutatásaid eredményein, ám a felelősség terheit továbbra is hordoznod kell. Nyakadba kapod: dolgozz keményen az ügyön, fordulj több érdeklődéssel kamasz fiad kibírhatatlan exhibicionizmusa felé, de legalább viseld emelt fejjel."

 

---- xxxx  ----

 

BETEGSÉG – BÜNTETÉS

 

"Beteg lettem, elkaptam valamit, pedig nem is kértem. Utolért valami nyavalya, pedig nagyon futottam, mondod ironikusan.

A nyavalyák nagyon sok arcot tudnak magukra venni. Vannak könnyen múlók, és vannak ragaszkodóbbak. Ezek között is akadnak olyanok, melyek a gyors vagy lassú leépülés folyamatával terhelnek.

Némelyek évtizedeken át kötnek ágyhoz, tolószékhez, és tesznek félemberré. De, meghagyják életed, működtetik a testi funkciókat, nem fenyegetnek látványos elsorvadással.

Az isteni rend megbomlásának rengeteg árnyalatban létező formája a betegség.

„Mert a betegség Isten és az ember viszonyának megzavarodásából támad, a betegség a harmónia hiánya.

Íme, az isteni törvényeknek fittyet hányó ember magára szabadítja a természet rontó erőit, a gonosz isteneket, az alvilági hatalmakat, a pusztító démonokat, pedig ezek önmagukban sem nem rontók, sem nem gonoszak, sem nem pusztítók, csupán olyanok, amilyenekké az ember teszi őket.

Borzasztó, hogy így van, noha nem így kellene lennie.

Tökéletessé kell tehát lennünk testben-lélekben, isten törvényei szerint kell élnünk, s tökéletessé kell tennünk másokat, mindenkit. Akkor megszépül az emberiség.” (Kodolányi János)

A betegség, lelked elnyomott hangja.

Arra szólít fel, figyelj már rá!"

 -----   xxxxx   -----

"A félelem megélése, főképp a halálé, borzasztó sok energiába kerül.

A szellemi felvilágosultak jól tudják, hogyan lehet az embert félelmekkel legyengíteni, uralom alá hajtani. A sötét erők ezt a tudást kiválóan alkalmazzák, és alkalmazták mindig is.

Felismerhetnénk végre, milyen játék résztvevőivé váltunk tudtunkon kívül.

Sajnos, a racionális, anyagtudatú embert mindennel félelemben lehet tartani. Elveszik a munkád, otthonod, szerelmed, vagyontárgyaid, és semmi leszel. Így vicsorog rád a félelem sötét angyala.  

Ha elhiszed, hogy lényed csupán az anyagi világban valódi, e vicsorgás életed végéig rémálomként üldöz.

Ha tudod, hogy lelked csak soronlévő szerepét játssza most, s ahogy visszatér a szellemi világba, nekikezd az újabb megformálásába, hogy az élet örökkön áradó, hogy lesznek majd más körülmények közt megélt boldog pillanataid még, talán fel tudnak pattanni a lakatok a szíved reteszéről.

Ugyanis, tudod, vagy nem, a jelenlegi időkben a sötétségbe taszított szívgondolkodás felszabadítását éljük. Az ész racionális működése nem oda vezetett, ahova szerettünk volna jutni.

A félelem nagy hatalom, mert mindent leigáz. Inkább maradsz csendben, nem mozdulsz, tűrsz, nehogy sebeket, veszteségeket szerezz. Megalkuszol. Nem baj ez, csak ne fizess nagyobb árat, mint ami megéri."

 ----   xxxx   ----

"Földi vágyak birtokában meghalni nem vidám dolog. Minden lélek, ki nehezen hagyja itt a fizikai világ élvezeteit, komoly nehézséggel, kínokkal találja szemben magát odaát.

Minden földi vágy ragasztóanyag a lélek és a fizikai világ között. A kapcsolat természetellenes, mert a léleknek addig van igazi dolga e világgal, míg testben benne tartózkodik.

A halál olyan kapu, melyen átkelve a szellemi megtisztulás útján járva el kell szakadni az evilági valóságtól.

Elválni szeretteimtől, páromtól, gyermekeimtől, kedvenc állataimtól, kényelmes otthonomtól, értékeimből, vagyonomtól?

A földi vágyak, mint valóságos démonok, a másvilágon kíméletlen könyörtelenséggel arra kárhoztatják a lelket, hogy addig szenvedjen testi vágyai fogságában, míg ki nem ég belőle, míg ki nem merül az erőtartalék, míg fel nem adja, míg meg nem érti a testtelen lény, abban a dimenzióban nem szívhat el egyetlen szál cigarettát, egyetlen pohár ital nem csúszhat le a torkán, egyetlen finom falat sem csillapíthatja éhségét.

A földi kielégítetlenség válik a túlvilág poklává.

Hol van akkor a pokol, ha nem itt, kérded. A másvilágon tehetetlen leszel, vágyad már soha ki nem elégítheted.

Mi az egyetlen megoldás a pokol tüzének égető forrósága ellen? Ha még itt, ebben a világban megtanulsz úrrá lenni sóvárgásaidon.

Amely földi vágyad itt hatalmába kerít, odaát keményen a birtokában tart.

Vajon hány lélek jajonghat az éteri világban, saját szenvedélyeinek börtönében? Hányan tekeregnek körülöttünk a láthatatlan tartományokban, nyúlva a pohár, az édesség, az ital, a drogok után. A kéz a semmit tapintja, a tehetetlenség, mely kegyetlen vigyorral törleszti a részletet, a poklok poklát váltják valóra.

Figyelj, mert ha a szellemvilág valóban oly zsúfolt, s valóban ennyi testi örömre éhes lélek lakja, érdemes elgondolkodni, mivel tápláljuk saját lelkünk, erősítve a bolygó-lelkek földhözkötöttségét."

 ----   xxxx   ----

A GYÁSZ

"A gyászmunka ma idegen tőlünk, kultúránk nem tartalmaz igazi útmutatókat.

Gyakran csövekkel, injekciókkal, tubusokkal, gépre kapcsolt állapotban sóhajt nagyot a lélek, és hagyja el a porhüvelyt.

Méltatlan halál, ez lehet első gondolatunk. A test szenved, az élet törvényének alárendelt tudomány pedig mindent elkövet, hogy itt tartsa a távozni készülőt. Hol a határ, kérded, meddig bizakodásra épülő, és honnan méltatlan az újraélesztés, a kétségbeesett gyógyszerezés?

A modern élet kicsit messzire tolta az életigenlő fogyasztói szemlélettől a halál rettenetét. Mert, sajnos, ahol az élet ennyire felszínes, ennyire énes, ennyire értékmentes, ott a halál csak rettenetes lehet.

Nagy a szakadék a mélyen anyagtudatú létezés, és a magasan szellemi élményt jelentő halál között. Holott, az életnek épp e kettő közötti átmenetet kellene, stációról stációra végigjárnia."

 

----   xxxx   ----

 

"A halál nem vidám téma, de a tudatos szülő a gyermeki élet pirkadatától nyomon kíséri az elmúlás jeleit, beépítve nevelési tervébe, ha van olyan, de semmi esetre sem figyelmen kívül hagyva, nem legyintve a gyermeki kérdésre.

Messze van még, mondjuk gyakran, ne foglalkozz még vele, pedig az óvodások-iskolások gyakran felteszik a kérdést, vagy kétségbeesve állnak eléd: „Anya, mi lesz, ha meghalok? Félek a haláltól. Nem akarok meghalni, és te is meghalsz majd egyszer?”

Hidegzuhany a kérdés, mert a legváratlanabb helyzetben teszik fel, állnak eléd. Nem egy jól kifundált gondolkodás után, nem te állsz a gyermek elé, hogy beszéljetek. Jön a kérdés a kicsiny lélek váratlan mélységéből. Ember legyen a talpán, aki hirtelen feltalálja magát, és kapásból elfogadható választ tud adni. Miközben a gyermeknek nem elég az elfogadható, neki a megnyugtató kell.

Ahhoz, hogy bölcs, vagy valamelyest átgondolt, felkészült válaszod legyen, előbb neked kell rendezni gondolataid a halállal."

 

----   xxxx   -----

 

"Arról szeretnék most írni, milyen hozzáállással, lelki attitűddel, milyen gondolatok és érzelmek erősítésével tudunk igazi segítői lenni annak, aki a távozás folyamatában van.

Nagyon röviden le lehetne zárni e gondolatmenetet azzal, hogy mindannyian a távozás folyamatában vagyunk. Tehát mindannyian megérdemeljük az elmenőknek járó tiszteletet.

E tudat feljogosít arra, hogy csak szeretetteljes, odafigyelő, emberhez méltó életet szabad élni!

Honnan tudod, kinek mikor…?

Vedd úgy, hogy holnap, és értékeld át önmagad. Tekints úgy minden családtagodra, a legifjabbakra is, mint akik holnap már nem lesznek veled.

Vajon, mi mindent változtatnál meg, mit tennél másként, mennyivel több időt töltenél velük?

Mennyivel több mindent kérdeznél?

Mennyivel többet vagy kevesebbet mondanál? Mennyivel lennél kedvesebb?

Mennyire válna jelentéktelenné, hogy az újabb autódra gyűjts?

Mennyivel válna fontosabbá, hogy értékes élményeket szerezzetek?

Együtt.

Mennyivel kevesebbet korholnád, szidnád, kérnéd számon? Mennyivel többször dicsérnéd, ölelnéd, simogatnád, mondanál neki köszönetet?

Ne sírj."

 

----    xxxx   ----

 

 

Könyvrendelés

 

vissza a főoldalra