Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

meditacioMEDITÁCIÓS KALANDOK

 

"ZAJOS MINDENNAPOK  

 

     A csendes téli reggel hideg sötétsége kiváló alkalmat biztosít érzékszerveid megtisztítására. A dermedt külvilág látszatjelenség, múló állapotot vetít köréd, mégis harmóniába ringat elmédben rezgő gondolataiddal.

Az elmúlt napok érzései és gondolatai ezer szállal meredeznek energiaburkodon, s kapaszkodnak a tovatűnt események emlékeibe. Számtalan kis csáppal ragadsz az emlékfoszlányokhoz, sokszor inkább készakarva, mint önkéntelen éled újra a történéseket. Fájnak és felvidítanak, lényegében nem számít, milyen nyomokat hagytak benned.

A fontos a kapaszkodás.

A nemeresztés.

A kis csápok fura letapogató berendezések, láthatatlan tekervényekkel keresgélnek az asztrális térben.

Lényed monumentálissá tágul, amint felismered eme fura kivetülések ragacsos keresgélését, amint felismered, érzéseid buzgón gerjedő energiával töltik a még önmagában rezgő gondolatot, hogy aztán vicsorgón vibráló fenevaddá váljon. Mármint a gondolat.

Erő nélkül a gondolat csak egy tiszta információ – ezzel nyugtatod magad.

Az alacsonyabb rezgéssel megjelenő érzésvilág állandó löketet adva viszont felturbózza e nyugodt kis ideát, és nem csak hagyja, de szó szerint küldi az idegszálakat szaggató gondolatokat, hadd garázdálkodjanak bátran saját univerzumod eseményei között.

Azok a neveletlen érzések…"

 

"ZAJORSZÁG HATÁRA FELÉ

 Úgy érted, kifelé. – szól válaszod.

„Nem, egyáltalán nem kifelé. Befelé.” – az Ügyelő válasza meglepetés kifejezését festi arcodra.

- Arról beszéltünk, milyen zajos itt minden, nem egyértelmű, hogy elillanjunk innen? Folyton zargatnak a körülöttünk zajló események, szavak, tettek, zörejek, kérdések, felajzott pillanatok, viták, veszekedések, megoldatlan problémák, kétségbeejtő szituációk, vészesen ellehetetlenítő körülmények, tragikus tétlenségre kárhoztatás.

- Mi a gond ezzel? – a hang feltűnően nyugodt, szinte kioktató. – Ez itt a Föld. A 3 dimenziós Föld. Ezek a szabályok. Polarizált életfeltételek között csírázhat csak élet.

A LÉT azonban egészen más kiterjedés. Ha a békét, nyugalmat, csendet keresed, a létet kell követned. A lét örök, határtalan, és a minden egysége úgy rajzolódik egyre tisztább összefüggéssé, ahogy közelítesz tisztasága, fényessége, elkülönültségtől mentes birodalma felé.

A tiszta azt jelenti, zajmentes. Csak létfontosságú, eredeti, az isteni parancsot meghalló és arra reagáló kommunikációt engedélyez.

A lét örök, az élet múlandó. A lét akkor is pulzálja üzenetét, ha nem érted, és inkább lejáratod életed, szó szerint, ahogy a felhúzott órának is egyszer elfárad a rugója.

A létezésnek valójában teljesen mindegy, veszed-e az üzenetet, képes vagy-e elcsendesedni, zajmentesíteni elméd, vagy sem, hisz csak rajtad áll, meddig lépsz ki és be a körforgásba.

Isten egészen addig pörgeti kerekét a földi birodalomban, míg úgy nem találja, van még hely a gonoszságnak, míg úgy nem dönt, eljött az ideje a lavór kiborításának, hogy tiszta víz kerüljön ismét a szutyok helyére."

 

 

"MI TÖRTÉNIK a RELAXÁLÁS ALATT

   A lazítás a figyelem visszahívását jelenti. Ki hívja vissza, kérded, de hisz már tudod: a tudatod. A magas szellemiséggel érzékelő, felső éned. Mert ő felismeri, amit az alsó nem, hogy az energiaszint az elviselhető alá süllyedt.  Ideje a lemerült tankokat feltölteni.

Többnyire nem ez az új információ abban, amit most mondok, hanem hogy a feltöltésnek mely módja válik hasznodra, tehát melyiket válaszd.

Hisz töltekezünk minden nap az ételből, az alvásból, a levegőből.

Ez önmagában is kevés – csapódik vissza a reakció -, de ha mellétesszük ezek minőségét, ismét szint alá bukik a nívó.

Tiszta az ételed?

Pihentető és elégséges mennyiségű az alvásod?

Tiszta levegőt szívsz?

Szívok-szívok, motyogod, és fancsali mosolyod elárulja, nem igazán a tiszta levegőt.

Tehát, a testnek energia kell.

A relaxálás energiát gyűjt, pótolja, amit a munkában, a gyereknevelésben, a hivatalos ügyek intézésében, a párkapcsolati kommunikációban elveszítesz (felhasználod).

Miért kell ez a ceremónia, kérded, de nem jogosan. Pont azért, mert amit eddig csináltál, az csak valami kényszercselekvésnek nevezhető.

Tehát nem kielégítő. Csak a felszínen simítja el a hullámokat, a mélyben ugyanúgy háborog a mindenség.

A test nem kapja meg, amire létfontosságúlag szüksége van, de erről mit sem tudsz. Csak annyit érzel, hogy fáradt vagy, kimerült, sokat fáj a fejed, vagy a vállad, derekad, lábszárad. Jól vagy – jól vagy, de mégsem igazán.

Bár tudjuk, igazán-élet nem nagyon terem e bolygón, azért mégse elégedjünk meg ezzel a robotléttel. Mert az emberiség nem erre a létre lett teremtve, csak aki tudja ezt, nem hirdeti.

Szóval, hogy ne ragadtassam el magam túlságosan, de azért kifelé is tekintsek a sárgolyó adta lehetőségek közül, ott tartottam, hogy éppen a felemelkedés érdekében szükséges, hogy a test tudatos lazításával is intenzíven foglalkozzunk."

 

 

"FIGYELEM

    Nagyon lényeges odafigyelni, hogy semmilyen ezoterikus, spirituális tevékenység ne szakítson ki mindennapi életedből. Nem cél a kivonulás. Ha családban élsz, első dolgod a család, mint mag-közösség. Szeretettel, odafigyeléssel.

Viszont, azt is fel lehet ismerni, a meditációs utazások épp a mindennapok megélését segítik. Nem feltétlen az elviselés szintjén – bár sokszor ez is megfelelő -, hanem a valódi önismeret magasságában (és mélységében). A valódi önismeret nem arra sarkall, hogy elhagyd megszokott környezeted, és új életbe kezdj, ahol megélheted egod vágyait! Az ego vágyai csak látszólag elégülnek ki egy ilyen lépésre, a feladat azonban, ha megoldatlan maradt – és nagyon sokszor az marad -, idővel nehezebb szituációt hoz.

A valódi önismeret, ha képes vagy felismerni, ki ez a lélek testedben, milyen szellemi értékekkel rendelkezik, hol és milyen területen tud többet nyújtani önmagából – másoknak. A másokért végzett alázatos, figyelmes, szeretettel teli tevékenység az, mely felemel.

Hova emel?

Önmagadhoz. Az egészséges, természetes öntudat szintjére. Ahol megtanulod becsülni magad, ahol megérted, mennyire nem kis teljesítmény étellel és tiszta ruhával ellátni a népes családot, mennyire nem kis teljesítmény fárasztó és egyhangú munkával megteremteni a napi betevőt, ápolni a rászoruló családtagot. Egymásért élünk, ki-ki a maga területén teszi hozzá, amire képes. Magadon segítesz, ha máson teszed. Szellemi törvény, belátása nem kis nehézségbe ütközik, mert ellenkezik a materiális látásmóddal. Ugyanis nincs benne az anyag. Nincs benne, és mégis benne van.

o   Azok az igazságok, melyeket a szellemi törvények tartalmaznak, a szellem számára szólnak.

o   Az érzelmi hatások az érzelmeinket befolyásolják.

o   A fizikai történéseket viszont csak a test szintjén tudjuk megélni.

Viszont, mivel a szellemi hatások az emberi hármasság legmagasabb szintjén léteznek, onnan érkeznek az alacsonyabb rezgésű gondolati, majd érzelmi, végül fizikai megélések szintjére. Ezek a szellemi hatások segítik az egész-séges (nem feltétlen betegségtől mentesre gondolok) test kialakítását."


  "ELENGEDÉS meditáció

    Vajon mi mindent cipelsz tarisznyádban évek, évtizeded, évszázadok, évezredek óta? Ha úgy gondolod, ki lehetne üríteni, azt mondom, ne kergess illúziókat. A földi körforgásban nincs végleges tisztulás. Ám ha képes vagy az őszinte tükörbe nézni, felismered, terheid kizárólag érzelmi életed nehézségei. A felszínen meg nem élt érzelmeket változtatod a fizikai hadszíntéren betegséggé, gyengeséggé, tehetetlenséggé.

Jó hír, hogy az érzelmek képlékenyek, újraformázhatók, szellemi szintről irányíthatók. Ha el tudod fogadni ezt. Ezért hatásosak a meditációs gyakorlatok, mert szellemi szinten működnek.

Vigyázat, a vágyak által formált belső képek nem tartoznak a szellemi szinthez. Az érzelmek veszélyes csapdát állítanak a gyógyulni vágyók elé.

Mikor meditálsz, fogadd megéléseid érzelmi elkötelezettség nélkül, hűvös közömbösséggel. Vedd ki érzelmi hozzáállásod egy kellemetlen eseményből, és meglátod, a történés minőség nélkülivé, és időtlenné válik.

Az elengedés meditáció csak akkor hasznos, ha van mitől megválni. Ha amúgy minden rendben, ez a lépés kihagyható. Viszont, ha mégis akad melegre dédelgetett sérelmed, itt az alkalom, hogy ajtót nyiss neki.

Még egyszer mondom: minden sérelmet az érzelmek ragasztanak személyiségmátrixodhoz.

Ha mindent nem is tudsz kitakarítani, talán egy-két garázda lélekfoglalótól képes leszel megválni.

Megbántásokról, megalázásokról, pengeéles mondatokról, fizikai bántalmazásokról, csalódásokról beszélek. Régi, de nem eresztő-, meglévő, de nehezen megélt-, és vágyott, de reménytelennek tűnő kapcsolatokról beszélek. Lehet emberekhez, lehet állatokhoz, lehet tárgyakhoz fűződő a viszony, de lehet érzelmek, gondolatok, emlékek szorítása.

Jó tudni viszont, hogy mindez nem valóság. Minden fájdalomgóc csupán egod sérelmeinek gyűjteménye.

Egyik sem objektív valóság. Mások tetteire adott reakcióid. Mind a tiéd, te hoztad létre. Tehát csak a szubjektív valóság szintjén léteznek.

Ezért jó hír, hogy bármikor megválhatsz tőlük. Tudom, nem egyszerű a folyamat, bár jobb, ha végiggondolod, senki nem mondta, hogy a bántásra erőszakkal kell reagálnod.

    A meditáció szellemi szinten megélt élményei olyan mértékben íródnak át fizikai szintre, amilyen mértékben képes az ego elfogadni ezt valóságnak. Érdemes gyakorta ismételni a meditációs utazást, így válik mind intenzívebbé, mind élményszerűbbé, mind valóságosabbá az elme számára.

Az elengedés nagyszerű élményének csak a fantázia korlátai szabhatnak határt. Most kihelyezek néhányat az asztalra, válogass közülük kedvedre.

 

    1. Hunyd le szemed, és lélegezz kényelmesen, lazán. A gondok elengedése akkor sikeres, ha felismered, a helyzet nem fog megszűnni, csak a hozzá kapcsolt rossz érzést fogod eltávolítani.

Gondolj most arra az emberre, eseményre, helyzetre, érzésre, mely pillanatnyilag zavart kelt életedben. Kérlek, vizsgáld meg lassan, mi bánt legjobban.

Vajon egyedül a másik felelős a kialakult helyzetért?

Ha kiveszed a történetből a konfliktus-helyzetet, mi marad?

Akkor is forr benned a düh, a harag, a megbántottság érzése?

Ismerd fel, mi az igazi ellenséged. Talán valóban csak az érzelem, melynek erőt adtál, s nem maga az ember. Válaszd külön az embert, mint szellemi létezőt a hozzá kapcsolt érzelemtől. Nevezd meg, amit érzel, de konkrétan, ne mázolj. „Féltékenységet érzek, haragot, bánatot, szomorúságot, csalódottságot, kiábrándultságot, megalázottságot, gyűlöletet.” Ezeket, és csakis ezeket ragaszd fel címkével, és csomagold be egy dobozba.

Képzeletben add oda őrangyalodnak,/ dobd bele egy mély kútba,/ kötözd rá egy aprócska rakétára és gyújtsd be/, mássz fel az égigérő fa tetejére és hagyd ott,/ dobd be egy működő kandallóba. – válassz.

Ha képes vagy rá, képzeleted segítségével idézd meg a másik embert, akihez az érzelem fűz, s végezd vele együtt a szertartást. Minél erősebb az ego, annál nehezebben áll rá erre a játékra, de ne add fel.

A probléma nem fog azonnal megszűnni a fizikai dimenzióban, de a hozzá kapcsolt rossz érzés veszíteni fog erejéből.

A mágia nem csoda, hanem természeti törvény: minél kevésbé ragaszkodsz a negatív érzelemhez, annál pozitívabban viszonyul hozzád a környezet.

Minden kellemetlen szituációnak egy a gyökere: a viszonyulás érzésének megkötése. Na persze, a közömbösítés nem csupán szódabikarbóna kérdése, de a feladat attól szép, hogy nehéz…

Ha úgy érzed, a mentális elengedés megtörtént, lassan gyere vissza evilági valóságodba.

 

    2. Az elengedés élménye csupán illúzió? Nem laza masniról beszélünk, hanem beton-kötésekről? Netán nevethetnéked támad az előbbi mentális gyakorlat könnyedségén? Nem én nem eresztem, ő nem hagy!

Az érzelmek millió tapadókorongként működnek, s akit egyszer megragadtak, bizony nehezen eresztik. De csak akkor, ha olyan tompa az elménk, hogy nem ismerjük fel csapdavilágunk ravasz módszerét.

Visszavigyorgok a ravaszdira, mondod, és komolyabb harcállást felvéve igazi csatát kezdeményezel.

Az eszközt mindig te választod, csak érdemes tudni, mikor melyik az üdvözítő.

Szóval, ha keményebb az ellenfél, fűts be neki.

Képzeletben vond ki fénylő, éles kardod, és határozottan sújts le vele. Vágd el az érzelmi szálakat, mely a másik emberhez köt. Jól vigyázz, számtalan módon kapaszkodhat beléd az energiahiányos, földi egoba zárt szellem. Végezz pontos munkát. Addig kaszabold a virtuális kötelékeket, míg nem érzed a megkönnyebbülést. Lehetnek vastagabb, erősebb kötések is, attól függ, milyen érzelmi szituációban vagy.

A virtuális kacsok sebet hagynak szellemtesteden, ezeket gyógyítsd be, mielőtt visszatérsz. Vond be fehér fénnyel egész tested, mintha puha kendőt terítenél magadra. A fénykendő szépen illeszkedni fog a sérült területekre, s begyógyítja, pótolja, újratermeli a fénytesten esett károkat.

A fénycsatornák nap, mint nap újra keletkeznek, hiszen minden emberi kommunikáció létrehoz egy új kapcsolódást. Akkor is igaz ez, ha nem ellenségről, ellenfélről, hanem családtagról, szerettünkről beszélünk. A kapcsolódást a szeretet érzése is létrehozza, azonban nem merném állítani, hogy ez mindig pozitív hatású.

Nem is gondolsz rá, milyen módon apasztja energiakészleted gyermeked, párod, szülőd, miközben úgy érzed, velük azért mégis csak kutya kötelesség….

Végezd el naponta ezt a meditációt, ha olyan lelki megkötözöttségben élsz, melyet nehezen viselsz a fizikai világban, de akkor is, ha nem, vagy csak nem ismered fel. A hatás minden esetben érezhető lesz.

Mikor visszatérsz a meditációból, tudatosítsd: ebben a pillanatban nem kapcsolódik hozzád senki, szellemed határtalan létező, könnyű, terhektől mentes, csodásan fénylő."

 

vissza a "Könyveim" oldalra