Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

PÁRKAPCSOLAT

A kapcsolat szó: főnév. Az élet viszont igék halmaza.

Cselekvés, történés, teremtés… MOZGÁS.

A kapcsol-ódás: folyamatosság. Folyamatos kölcsönhatás.

Nem fix, nem zárt. Új és újabb impulzusok sora.

Nincs íve. Csak áradása.

A szerelemnek azonban? A szerelemnek, na annak van íve, de még mekkora. Születik, kiteljesedik, és elhal. És milyen fantasztikus csillaghullással születik, mekkora lángokkal nyaldos, míg él, és milyen csúnyán izzik a kihunyóban lévő, hamuszürkébe váló parázs…

 

Kapcsolódni bármihez lehet. Megérinteni, megszólítani, továbbmenni.

Nem szakítani, hanem elengedni.

 

A kapcsolódás: nem kötés. Így nincs szükség oldásra sem.

 

Az én tudatomban nincsenek kapcsolatok.

Csak kapcsolódások, találkozások. ÁRAMLÁSOK.

Melyek addig tartanak, amíg funkciójuk van. Mindig azzal vagyok kapcsolatban/kapcsolódásban, akivel épp kölcsön-hatunk egymásra.

Ha itt áll előttem a gyerekem, és a napi eseményeit tárgyaljuk, akkor épp kapcsolódunk egymáshoz. Amikor felmegy a szobájába, megszűnünk kapcsolódni. Már nincs közöttünk „viszony”, mert nincs értelme. Nem várom el tőle.

A kapcsolat – a szó szoros értelmében megszűnik. Azért a szó szoros értelmében, mert tágabban értelmezve soha, senkivel nem szűnik meg , ahogy soha, senkivel nem is jön létre.

 

Ha a párom máshol van, másokkal kapcsolódik, ahogy jó neki, ahogy megkívánja a helyzet, ahogy hozza a napja. Aztán hazajön, és azok a kapcsolatok lesznek semmissé, s ez válik élővé.

Régen látott barátokkal sem szakadt meg, hisz nincs minek. A találkozás csak egy újabb érintkezési pont, ennyi csupán. Majd elválunk, megyünk saját ösvényünkön, melyek valamikor majd újra összeérnek. Nincs elvárás, mert nincs mit.

Vagyunk, létezünk, hatunk egymásra.

Áramlunk, taszítunk egymáson, aztán megint közel sodródunk.

 

Ezért aztán, minden törvényesített kapcsolat ártalmunkra van. Mert korlátozza az áramlást. A szabad áramlást.

Addig tarthat minden, amíg a benne résztvevőknek hasznára van. Bármilyen célból.

Akkor működik jól, ha odaléphetek, amikor jónak látom, és elmehetek, ha jónak látom.

Odaléphet hozzám, és elmehet tőlem, ha jónak látja.

Azzal kapcsolódni, akivel épp egy felé gördít minket az életkerék. Bárkiről legyen szó. Utcai szórólaposztóról, buszsofőrről, jegyárusról, vagy egyik kollégánkról, rokonunkról, mindegy, tökéletesen mindegy, mert egy-re megy. Ez az élet szabad áramlása.

Nem kötődés, nem ragaszkodás, nem birtoklás.

 

Az élet nem tűri ugyanis az állandóságot. Ahol minden változik, ott a kapcsolatok sem képesek tartósan fennmaradni. Mondom tartósan.

És hogy ideig-óráig kiválóak működünk párban, csoportban?

Hogy vannak boldog pillanataink, óráink, heteink, hónapjaink, éveink?

Persze.

Hullámok hátán utazunk, egyszer jó, máskor nem. Egészen addig képes élni bennünk érzés szinten a vonzalom, amíg elviseljük a hullámzást. Ahol kisebb a kilengés, ott hosszabb a kifutási idő, ahol nagyobb, ott hamarabb rombol.

Ám, amire alapozzuk, az életfogytiglanra, már csírájában hordozza a lehetetlen küldetést.

Nem azért, mert nincs ilyen, hanem mert nem így működik az élet.

Két, alapvetően alárendelődni képes ember között hosszú évekig nem okoz gondot, ki vigye ki a szemetet, de amint két tüzes jellem lobban lángra egymás iránt, borítékolható a gyakori közelharc.

Semmi nem zár ki semmit, mindenre van példa, de mivel a napi gyakorlat, a statisztika, és minden fórumon megnyilatkozó embertársaink azt példázzák, nem működik a házaséletük, de még akkor sem, ha csak párkapcsolatnak hívják, ezért valahol, odafent, ahol kitalálták ezt az egész földi rendszert, kicsit el lett valami írva a forgatókönyvben. Nemdetalán?

 

Amiről szó van, a kapcsolódások természetessége a pillanatnyi helyzethez, ez meg olyan kategória, amit törés-zúzás nélkül nem vagyunk képesek átélni. Na igen, ha én akarok menni, te törsz, ha te akarsz, akkor én zúzok. Miért nem egyszerre ununk bele? Jó játékot játszik velünk az ördög, igaz?

Amikor én kötődöm jobban, nálad ered meg a póráz. Amikor te közelítesz, nekem van mehetnékem.

És ezt játsszuk, már mióta. Mindannyian. Különböző formában, mértékben, időintervallumban.

2013.07.

 

vissza az "Aktualitások" oldalra