Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

RÖVID TÖRTÉNETEK

Nincs értelme

- Valójában nem sok kedvem van megszólalni. – szólalt meg a Benn tegnap délután.

- Rosszkedvű vagy?

- Ó, dehogy, a kedvemnek semmi baja. A kedvem hibátlan.

- Akkor mi a gond? – a Kinn nem nagyon bírta takargatni kíváncsi természetét.

- Egy évvel ezelőtt tíz emberrel beszélgettem. Mind a tíznek ugyanazt mondtam. Ma újra találkoztam velük.

- …És? – a Kinn türelmetlen egy típus volt.

- Semmi.

- Semmiiii?

- Semmi. Semmi nem történt.

- Hát minek a fűzfánfüyülősnek kellett volna történnie? – a Kinn nem értette, a Benn mit akar ezzel.

- Elmondtam nekik. Mindent. Mit, hogyan. Részletesen.

- Részletesen? Áhá. Ezek meg semmi? – a Kinn szája széle legörbült. Ebből se lesz nagy traccsparti. Inkább várt.

Egy picit persze, nem többet a picinél egy picivel sem.

De a Benn hallgatott, maga elé meredt.

- Semmi értelme nem volt az egésznek. Nem értik. Úgy sem értik. De hát hogy is érthetnék. Illúzió. A nagy illúzión belül az én kis illúzióm életre kelt, de… de már el is halt.

- Ne! Mit beszélsz? Visszahívom őket, mondd el nekik újra. Meg tudnak változni! Meg tudnak!

- Ahonnan te nézed, onnan minden bizonnyal. És teljesen igazad van. De ahonnan én nézem, ott minden ugyanaz. És teljesen igazam van. Hagyj magamra, nem tudok veled mit kezdeni. Nem akarok. Nincs értelme.

A Kinn eltávoldott a Benntől, de azért tisztes távolságban leült egy fa alá, hátha a Benn meggondolja magát, és szüksége lesz egy Kinnre.

2013. 11. 23.

Vigyor

A kunyhó szeglete

-   A Nap vajon azért süt, hogy megsüsse pecsenyéjét? A Hold azért sarlóz, hogy lekaszálja álmaink?

És a csillagok? A csillagok csillámport hintenek tudatunk sötét egére? – állt pislogó szemekkel a gyermek Fantom, a Világ kissámlija előtt.

-   Lépj be a kunyhóba, találsz ott valamit.  – szólt a Világ, ám mivel sok dolga akadt, nem tartott vele.

A kis Fantom bekúszott a résre táruló ajtón.

Mivel sötét volt, időbe telt, míg feszengése felengedett. Amit nem lát, az őt sem látja, gondolta naivan, és kényelmesen belehelyezkedett az egyik biztonságot nyújtó sarokba.

Kis idő múltán a bal oldali látószögében megjelent valami derengő fény. Percről percre határozottabbá vált a Hold sarlója. Körülötte csillagpontok gyúltak a kunyhó kupoláján. A fiatal Fantom tátott szájjal bámulta az égi jelenséget, ahogy felgyorsult sebességgel iramlott a kunyhó jobb oldali horizontja irányába.

Közben a felkelő oldalon intenzíven növekvő fényözönnel tolta maga előtt a sötétség köz-egét a Nap. A fény nagyon gyorsan erősödött, alig hagyva időt a csodálkozásra. A felnőtt Fantom megszeppenve kuporgott a kunyhó szegletében.

A Nap bámulatos erőt fejtett ki, léte bizonyítására. Delelőpontján olyan fényárban sugárzott, melynek erejét az öreg Fantom már nem bírta elviselni. Áttetsző lénye felizzott, és pillanatokon belül vált könnyű kis gondolatfelhővé.

A Nap fennkölt ragyogása hamarosan alábbhagyott, és a jobb oldalon szépen lehanyatlott. Szürkébe málló esti hangulatot hagyva maga után.

-   Hol vagy? – lépett a kunyhóba a Fantomot kereső Világ.  – a sarokba tekintve, halvány felhőmorzsákat pillantott meg, de nem volt bizonyos benne, hogy valóban látja.

Kedves mosoly jelent meg szája szegletében, miközben arra gondolt, a kunyhónak nincs is szeglete.

2013.10.07.

 

vissza az "Aktuális bejegyzések" oldalra