Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

FÉRFI és NŐ

Kapcsolatok káosza

 

A mai emberi kapcsolatok mindenféle formát ölthetnek, és öltenek is. Ezért kaotikusak.

Pedig nem kellene annak lenniük.

Nyilván de, mert ezt hoztuk létre.

 A gond, hogy így sem érezzük jól magunkat. Sem szabályok közé szorítva, sem szabadjára engedve.

Kapcsolódunk, örökre szerződünk, aztán meggondoljuk magunkat, eltérítenek más irányú, csábító körülmények. Pedig nem a csábítással van gond.

Az inger az, ami az embert élteti, a motivációk, a lendület. Egyszerűen azért, mert az élet alapvetése a mozgás. Tehát mozogni kell. Mert nagyon egy helyben állunk. Lecövekeltünk, és a táboron belül hamar kifogynak az ingert keltő erők.

Így aztán, vagy keltünk magunknak kellemeseket, leginkább máshol, vagy a saját táboron belül marakodunk. Mert legalább történik valami.

Pontosan tudom, hogy amiről ebben a könyvben beszélek, nem felel meg a mai elvárásoknak.

A kapcsolatok szabadságára tudatilag – bár szeretnénk -, nem vagyunk felkészülve. Ezért léteznek a titkos viszonyok, a hazugságba forgatott házasságok, és számtalan, emberhez méltatlan megélései az örömöknek.

Holott csak érteni kellene saját működésünket. Van, akinek elég egyetlen társ egy életre, mert ez jelenti a biztonságot, van, aki inkább vált, mert úgy gondolja, az új család többet nyújt majd, és van, akinek egész életét meghatározza a mindig új és újabb partner. Mert ilyenek vagyunk, másképp működünk.

Nem lehet egy kaptafát gyártani minden emberi személyiségre.

Ahogy (sok esetben) nem lehet rábeszélni a méltatlan párkapcsolatban élőt, hogy ha nem tud mást tenni, legalább lépjen ki, változtasson, legyen boldog egy másik, szeretetteljes kapcsolatban, úgy a partnereit gyakran váltogatót sem, hogy cövekeljen már le.

A félelem valamely formája a belső motiváció, sajnos.

Holott a boldogságnak kellene lennie a valódi motiváló erőnek. Nem azt keresni, hogy kerülhetem el a sérüléseket, hol védhetem meg magam legjobban, hanem hol érzem magam jól, milyen szituációban érzem azt, hogy szeretve vagyok.

Márpedig az, hogy szeretve legyek, annak függvénye, mennyire tudok én szeretni, odafigyelni, gondoskodni, s ha eljön az ideje: elengedni.

Egyetlen ok miatt: nem vagyok senkinek a tulajdona, és én sem birtoklok senkit.

Ha erre figyelnénk, sokkal kevesebb gyötrelmet élnénk meg.

Az ember akkor szabad, ha önszántából, saját akaratából él ott, és úgy, ahol.

És akkor szabad, ha önszántából, saját akaratából elmehet, ha nem boldog.

Minden más körülmény erőszak, vagy elfojtás.

Utólag azonban senkinek nem illik panaszt tenni a hibás döntések miatt…


Berente Ágnes

2015. április

 

 vissza a kezdőlapra