Zene: Peter G. Paszti: "Az időn át"

 

VILLANÁSAIM, AZAZ LÍRAI ÉNEM

 

hogy lehet

 

 

ÁLOM

Elnyúló, nyári délután. Kívül vagyok mindenen.

Az éjjel azt álmodtam, egy nagyon magas hegy tetején vagyok, nagyon hideg van, és nagyon nem tudom, mi történik ezután. Nagyon csúszott.

Na, itt lépj akár csak egyet is. Álomban az ember persze könnyű, nem érzi, hogy van-e lába. Csak tudja. Itt nem járunk, csak áthelyeződünk egyik helyről a másikra. Mégis félelmetes a csúszászveszély.

Semmi támpontom nem volt ahhoz, hogy megállapítsam, hol vagyok.

Kívül, mindenen.

Nem volt visszaút. Tudtam, hogy nincs. Hisz nem tudtam, mi az, hogy vissza.

Álomvilágban valóban kívül vagyok mindenen. Kívül a testen, kívül az ismert világon. Mégis vagyok valahol.

Ezt a helyet keresem.

Sosem fogom megtalálni. Mert kersem.

A hely tudja, hol vagyok. Majd rám talál.

2017. 08.

 

 

NÉMASÁG

„A lány nem válaszolt. Némasága késszúrásként hatolt a férfi lelkébe.

A fagyott légkörnek dermesztő hatást kellett volna keltenie.

Csakhogy, nem ez történt.

A lány szótlansága először csodálattal teli tiszteletet ébresztett a férfi szívében.

Van bátorsága nem felelni…, gondolta.

A férfi csodálata múló alázat volt csupán. Sokkal erősebb volt lelkének termeiben a farkasként rárontó vágy.

Először zúgolódott, majd értetlenségbe burkolózott a szívet szaggató vonzás miatt.

Nem kellek neki – ez a gondolat olyan mágikus erővel hatott minden pillanatára, melyet nem tudott már ép ésszel elviselni.

Nem lehet. Nem lehet, hogy nem érez engem.

A férfi belső tüze egyre nagyobb lángokat vetett.

A lány eleinte nem érzékelt ebből semmit.

A hűvös légkör, mi körbevette, széles sugárban övezte testét.  A férfi érzelmeinek heve csak nagyon lassan tudott áthatolni e védősávon.

Hang nem hagyta el a lány száját akkor sem, mikor fokozódó láz jeleit érzékelte a testén. Reszketett, miközben belül kezdett elhatalmasodni rajta a forróság. Nem értette, mi történik vele.

Egyre fájdalmasabbá vált, egyre jobban égette. Nem ismerte ezt az érzést, mégsem jutott eszébe segítséget kérni. Ekkor is csendben maradt.

A férfi testében közben csitulni látszottak a csapkodó lángok. Hangosan zihált, ahogy hűlő erein visszanyerte uralmát.

A lány teste felizzott, minden pórusán forróság áradt. Nem értette, mi történik vele. Vágyott a hűvösségre, mely régen oly biztos védelmet jelentett számára. Vágyott ismét önmagára.

De már nem tudta elérni. A férfi gerjedelme szilánkosra szabdalta lelkének celláit.

Egy pillanatra gyengült el csupán, ez lett a veszte. Rést hagyott a testén, rést a lelkén. Innentől kezdve örökre a férfi lelkének foglya. „

2015.márc. 16.

♥♥

EGY NAP AZ ÉLET


Az élet egyetlen napig tart.
Nincs tegnapom, nincs holnapom.
Reggel belenézek tarisznyámba, látom, üres; nincs semmi, mi súlyával lehúzná, teherként rám nehezedne. Tiszta vagyok, teljesen tiszta.
Tudatom éber.
Tudom, ez a nap minden vagyonom. Nem herdálom.
Senkitől nem várok semmit, mindennek úgy örülök, ahogy van.
Minden emlékem most gyűjtöm. Erre a napra. Ha a benyomás kellemes, jól érzem magam, ha kellemetlen, rosszul. Ahol jó, maradok, ahol nem, odébbállok.
Nem kritizálok, nem bírálok, nem ítélkezem.
Nincs rá időm.
Ha jól érzem magam, elismeréssel méltatok. Mert dicsérni, örülni, és szeretni jó.
Csak szeretni van időm.
Egyetlen nap oly rövid. Minden percét élveznem kell.
Nem fér bele békétlenség. Csak ott vagyok jelen, ahol jelen lenni jó.
Este az élet a végéhez ér.
Holnap egy másik én születik, melynek ugyanúgy nem lesznek emlékei, ahogy ma reggel nekem sem voltak. Az az én sem fog kritizálni, ítélkezni, bírálni, mert minden benyomását itt hagyja a - tegnapban. Nem visz magával semmit.
Holnap tisztán ébred új öntudatára.
(B.Á. 2013.02.07.)

BOLDOGSÁG 

Hogy hol találja meg a BOLDOGSÁGOT, az adott körülmények között elképzelni sem tudta.

Már az sem volt biztos, keresni fogja-e egyáltalán.

Nem.

Talán mert nincs értelme.

Igaz, hogy az élet semmit nem ad ajándékba, de szereti tudni, mi az, amiért küzd (ki az).

 

Csalódni – törvényszerű dolog. Ha valaki szerelmes lesz, felvállalja ennek kockázatát.

Tudat alatt.

Mert ő nem szeretett belemenni kockázatos játékba. Vagy biztosra ment, vagy el sem kezdte.

Dupla, vagy semmi. Ahogy mondják.

De mi történik, ha a másik erősebb?rozsa

Megeshet, s megesett.

Erősebb volt, mert el tudott menni.

Sokszor elgondolkodott azon, jobb-e így. S be kell látnia, jobb.

A miértek már csak a feleslegesség kérdései.

Itthagyták őt, s ez a tudat megbontotta szilárdságát. Sebezhető ő is, mint bárki más. Hiába védett ki eddig minden lövést, minden támadást, ez a golyó eltalálta. S ráadásul a legrosszabb helyen.

„Egy kicsit” vérzik. És nagyon fáj.

Ez az a pont, amikor erősen számot kell vetnie: kell-e a boldogság ilyen áron. S boldogság volt ez egyáltalán…?

Szerelem volt. Annak is fájdalmas.

Rá kell jönnie, a szerelem csupán szükséges rossz, mely kizökkenti racionális életéből. Meggátolja a gondolatok szabad, és tiszta áramlását. Arra is rá kell jönnie, a szerelem nem neki való. Mert tönkreteszi, mert megsebzi, mert megöli.

Ezért kell neki ölnie.

A szerelmet.

(Nincs dátum, valamikor 17-18 éves korom táján írtam - 1985-86-ban…-, de mindenképp 20 alatt.)


 NOWHERE and  NOBODY

 

Reccsenés zaja törte meg a csendet. Olyan élesen, ahogy azelőtt sosem.

Felhasadt a létezés szövete, s hangja végighullámzott a láthatatlannak tűnő szálon.

Soha nem tapasztalt energia szabadult fel egy pillanat alatt. Koordinálatlan mozgással kereste az utat, ahol elillanhat, kibúvót találhat, elmenekülhet.

 

Elmenekülhet... - érdekes gondolat az éppen felszabaduló energiától.

 A reccsenés hangja még itt rezeg a pillanaton, nem eresztve a hatást. A hatás, na, az aztán leírhatatlan. Semmi más értelmes jelzőt nem lehet e monumentális eredményre ragasztani, mint hogy HATÁSA van.

 Neki.

 Rám.

 Ezért a menekülés.

 Egyre erősebb a vibrálás, a jelenlét érzése egyre kétségbeesettebb száguldást produkál az idegszálak végeláthatatlan sűrűjében.

Vészterhes pillanatok ezek, az energia nem hagy nyugodni.

 A tér zárt. Önmagába zárt.

Nincs hova menni, nincs mit tenni.

Meg kell élni.

 

Nincs sehol - mi máshol lenne. Csak itt.

És nincs senki - ki más lenne. Csak Ő.

Mindig csak itt, és mindig csak Ő.

 

(2013. 05. 07.)


 LÉLEKBEN MINDIG

 

Fiatal?kaktuszrozsa

Gyermeki?

Önfeledt?

Szerelmes?

Voltam egyáltalán másmilyen valaha? 

Voltam egyáltalán bármi más, mint aki most vagyok?

Nem voltam más sosem.

 

Most is fiatal vagyok, csak a tükör erőszakol rám más véleményt.

Most is gyermeki vagyok, csak a körülmények korlátozzák le játszani való kedvem.

Most is önfeledt vagyok, mert nem akarom tudomásul venni, amit nem akarok tudomásul venni.

Most is szerelmes vagyok, csak tudnám, miért ugrik egy nagyot a kurzor, ahányszor le akarom írni a szót: SZERELEM.

Most ne figyelj ide (a szerelmet szeretem, összes izzó parazsával, nem érdekel, honnan érkezik).

(nincs dátum)

 

 

Vissza az Aktuális bejegyzések oldalra